Besnyőről elszármazottak 11. találkozója (2017)

„A szülőföld szálai örök összekötők a tájjal és a földdel, amiből az ember lett, és amivé lesz, és nem szakadhatnak el soha.”                                                 
                                                                                                                                          Fekete István

2017. november 4-én a Besnyőiek Baráti Köre Egyesület lelkes tagjai ismét találkozóra hívták a Besnyőről elszármazottakat nosztalgiázni, beszélgetni, mesélni a múltról.
A találkozó résztvevőit az egyesület titkára, Nagyné Farcalasz Vasziliki köszöntötte, immáron 11. alkalommal, majd meggyújtotta az emlékezés gyertyáját, azokért az egyesületi tagokért, akik már nem lehetnek velünk.
Településünk önkormányzata nevében Gémesiné Fejes Zsuzsanna polgármester asszony köszöntötte az egybegyűlteket nagy-nagy szeretettel Tamási Áron gondolataival:

„ Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne - ismételtem el magamnak. És éreztem, hogy a szívem megtelik nagy és általános meleggel, a lelkem megtelik a derűs idő nyugalmával és a szemem megtelik a hajnal harmatával. Lassan felálltam, és azt mondtam: - Igaza van: késedelem nélkül haza fogok menni, hogy otthon lehessek valahol ezen a világon! Igaza van: nem is lehetünk más célra ebben az életben, mint hogy megismerjünk mindent, amennyire lehetséges: a tarka és zegzugos világot, a megbocsátandó embereket, az egymásra morgó népeket; s amikor mindent megismertünk, amennyire lehetséges, akkor visszamenjünk oda, ahol otthon lehetünk.”  

Köszöntőjében elmondta, hogy ez az év kicsit más volt, mint az előző: több változást, több hullámot, több bizonytalanságot is hozott. Viszont a változások mellett lehetőséget adott arra is, hogy az ész érvek mellett meghalljuk a belső iránytűnk, a szívünk hangját. Ez az iránytű hozta haza ismét az egykori besnyőieket is.
Ezt követően rövid tájékoztatást adott az elmúlt hónapok önkormányzati munkájáról, a települési fejlesztésekről: a járdák, utak felújításáról, a ravatalozó, az óvoda, orvosi rendelő, sportpálya külső felújításáról, korszerűsítéséről, napelemes rendszer kiépítéséről.
Baki Ferencné, az egyesület elnöke ismertette a nap programját, beszélt az egyesület működéséről, kiemelte, hogy azt a hagyományt szeretné folytatni, amit az egyesület alapítója, Fónad Józsefné megkezdett. Köszöntötte Hajnal Józsefnét, Adél nénit, aki 64 évvel ezelőtt érkezett Besnyőre tanítani és szívesen velünk van a találkozókon gyermekeivel együtt.
A program szerinti „Ráhangolót” a Márványos Tamburazenekar és a besnyői nagycsoportos óvodások igen színvonalas műsora biztosította. Ezt követően a találkozó résztvevői elhelyezték az emlékezés koszorúit az elszármazottak és az egyesületi tagok adományaiból épült emlékműnél.
Az ízletes ebéd és a „saját készítésű”, otthonról, itthonra hozott sütemények elfogyasztása után következtek a „mesék”, a baráti beszélgetések. Néhányan megosztották történeteiket a találkozó összes résztvevőjével. Néhányat igyekeztem le is jegyzetelni, így megosztom a Besnyői Hírmondó olvasóival:
Szabó Mihály és Jobbágy Miklósné Vizi Erzsike az óvodás és iskolás évek emlékeiből idéztek.
Béres Márton „igazi” besnyői történetet mesélt a Rákosi korszak iskolás éveiről. Visszaemlékezésében elmondta, hogy hogyan „segítettek” csomagot cipelni a két fiatal tanítónőnek, akiket ideiglenesen Besnyőre helyeztek. A csomagokban görögdinnye volt. A lelkes kamaszok átvették a nehéz szatyrokat és mivel a tanítónők előttük haladtak megtréfálták őket. Szórtak a szatyrokba vasúti követ a dinnye mellé. Bizony nem maradt büntetés nélkül a tett. A következő napokban felelniük kellett a tettükért. A történet igazi csattanója az, hogy az egykori diák, Béres Márton az eset után 30 évvel Budapesten a Márvány utcában találkozott az egyik tanítónővel, aki felismerte az egykori kamaszt és megszólította: - Ti voltatok azok …az anyád úristenit!
A másik története a vasúti őrház elleni paradicsomdobálásról szólt.
Nyilasi István is iskoláskori emléket idézett: - Olyan ötletem támadt, hogy összetörtem a nádpálcát.
Jött tanító néni fogta a méterrudat és sorba állított bennünket. Bevallottam és nagy ütést kaptam a kezemre, amely csúnyán meg is dagadt. Otthon persze nem mertem elmondani, mi történt, mert apámtól kaptam volna a következőt. Bizony akkor más volt a diákok helyzete.
Jobbágy Miklós nem Besnyőn született, de 6. osztályos korában idekerült, majd elköltöztek ugyan, de őt a legszebb érzés, a szerelem hozta újra vissza Besnyőre. Vizi Erzsikével már 33 éve házasok és sok-sok emlék ideköti őket. Nagyon pontosan emlékezik a napra, amikor Somogyi Pistivel Besnyő felé vette az irányt. Emlékezetes élménye, hogy akkor igen feltűnő piros gumicsizmája miatt ő lett a „mikulás”. Akkoriban szokatlan volt a piros lábbeli.
Pálmüller Béla ugyan nem került nagyon távol egykori szülőfalujától, és naponta idejár dolgozni, de szeretettel jön el minden találkozóra és szívesen beszélget a régi időkről, a régi ismerősökkel.
Hajnal Józsefné Adél néni arról mesélt, hogy milyen zord élete volt 1953-ban neki és tanítónő kollégájának Felsőbesnyőn. Akkor a két tanítónő összevontan oktatta az 1-4. és 5-8. osztályosokat. Óriási felelősség hárult akkor a külterületek tanítóira. Nagyon hideg, rosszul fűthető szobát kaptak, ahol reggelre a lavorban megfagyott a víz. 1958-ban került Törökszentmiklósra, ahol jelenleg is él.
„A dunántúli embernek áldozat az Alföldön élni. Én sem szeretek ott élni. Az alföldi emberek sem szeretnek a Dunántúlon élni. Dunántúliként elszármaztam az Alföldre és most onnan visszajárok elszármazottként, mint az inga ide-oda.” – ezekkel a szavakkal fejezte be visszaemlékezését Adél néni.
Igen szívmelengető volt Béres Márton vallomása, aki elmondta, hogy Adél névnapját 64 éve jelzi a naptárban, és most szeretné megköszönni a tanító néninek, hogy milyen jó volt a besnyői gyerekekhez.
A találkozó sok-sok kellemes és meghitt percet adott azok számára, akik eljöttek.  Az egyéni visszaemlékezések után még sokáig beszélgettek az egykori barátok, ismerősök, iskolatársak.
Köszönet a szervezőknek, a résztvevőknek, akik hozzájárultak a találkozó sikeres lebonyolításához, a Besnyőiek Baráti Köre Egyesület hagyományainak megőrzéséhez.
Zárásként had álljon itt az egyik Besnyőről elszármazott résztvevő kedves telefonüzenete:
„Köszönjük ezt a szép napot!”

Településünk lakóinak meghitt, szép ünnepeket és boldog új évet kíván a Besnyőiek Baráti Köre Egyesület nevében Baki Ferencné és Nagyné Farcalasz Vasziliki

 

bwd  Oldal 1/6  fwd
n_2017elszarmazottak_001.jpg
n_2017elszarmazottak_002.jpg
n_2017elszarmazottak_003.jpg
n_2017elszarmazottak_004.jpg
n_2017elszarmazottak_005.jpg
n_2017elszarmazottak_006.jpg
n_2017elszarmazottak_007.jpg
n_2017elszarmazottak_008.jpg
n_2017elszarmazottak_009.jpg
n_2017elszarmazottak_010.jpg
n_2017elszarmazottak_011.jpg
n_2017elszarmazottak_012.jpg
n_2017elszarmazottak_013.jpg
n_2017elszarmazottak_014.jpg
n_2017elszarmazottak_015.jpg