Gyerekszáj - Gondolatok a gyertyagyújtásról

Fellobbant a második gyertya, a remény gyertyájának lángja is kis falunk központjában az adventi koszorún. A meghitt eseménynek az első gyertyagyújtáshoz hasonlóan többen is részesei voltak. Hétről hétre újabb ismerős arcokkal találkozhattunk a meghitt eseményen. Köszönet Króóné Gizikének és Hencsinek a forró puncsért, mézeskalácsért és a sok finom édességért, amit az egybegyűltek és Besnyő Község Önkormányzata adományozott.  Mind emellett az ünneplők olyan szívhez szóló történeteket is kaptak Fejes Zsuzsanna polgármesterasszonytól, amelyre lelkünknek igen nagy szüksége van az ünnepvárás napjaiban. A fenti mondatomat csak megerősíti az a gyermek párbeszéd, amelynek részese voltam az ezüst vasárnap előtti napon. Szeretném megosztani
-    Jössz a gyertyagyújtásra vasárnap?
-    üüü, nem szeretnék menni.
-    Miért nem? Képzeld, még mesét is lehet hallgatni!
-    ?     - csodálkozó tekintet a megkérdezettől.
-    Tudod, a polgármester néni mesélt az első gyertyagyújtáskor is, mielőtt meggyújtották a gyertyát. Biztosan most is lesz valami szép történet.
-    Tényleg?  Akkor lehet, hogy én is elmegyek.

Igen a mese varázsa és persze az édesség is szép számú kisgyermeket, időst, fiatalt kicsalogatott a borús ezüst vasárnapon a második gyertyagyújtásra. Jólesett felnőtt lelkünknek is a szép mese. Köszönjük!

Egy nagymama