Advent harmadik vasárnapja

„Advent, harmadik vasárnap
örömgyertyát gyújtunk,
rózsaszínre vált a lelkünk,
nem nyomaszt a múltunk.
Közeledik a Karácsony,
öröm gyúl lelkünkben,
a szeretet és a hála
vendég életünkben.”
(Aranyosi Ervin)
 Igazi télies hűvös, szeles idővel érkezett el az ezüst vasárnap. Ismét fellobbant egy láng az adventi koszorún. Kis falunkban rendhagyó módon zajlott a gyertyagyújtás. Az ünnepség szervezői meghitt, barátságos hangulatot teremtettek a polgármesteri hivatal nagytermében, ahol az örömgyertya lángja kis kezek segítségével fellobbant.
 Öröm. Mit is jelent a szó? Egész lényünket átható derűs, vidám és kellemes érzés, az általa keltett lelkiállapot. Ennek arcunkon, szemünkben mutatkozó megnyilvánulása. Igen mindez jelen volt a gyertyák fényénél vasárnap délután. A Szeretet fája történetét áhított csendben hallgatták az egybegyűltek. Emlékeink elevenedtek fel, szeretettel gondoltunk azokra, akikkel valami jót tettünk és azokra is, akik velünk tették ugyanezt.
Megható pillanat volt, mikor a szép korú, sokak által ismert néni visszaemlékezve, a történet szereplőjével kicsit azonosulva megjegyezte, hogy ez a történet róla is szólhatna:
- Mindig szerettem adni. Kinek a jó szót, az odafigyelést vagy éppen azt, amim volt. A gyerekeket különösen szeretem.
Igen, a szeretet fáját sokan elültették és gondozzák és gondozták életük során, miközben az élet lassú mederben, visszafordíthatatlanul megy előre.
A lelkünket megérintő összejövetel után, amely talán a szél erejét is megtörte, jó volt sétálni a decemberi csendben Besnyő utcáin, ahol fel-feltűnt a karácsonyi fénybe öltözött hintó, amely meglepetése volt a napnak.

Baki Ferencné