Advent 3. vasárnapja

Advent harmadik vasárnap
örömgyertyát gyújtunk,
rózsaszínre vált a lelkünk,
nem nyomaszt a múltunk.
Csípős, szokatlan hideg széllel érkezett advent harmadik vasárnapja, amikor az öröm gyertyáját gyújtottuk meg. Nagyon jól esett a forró innivaló, köszönjük az „angyalkáknak”.
Polgármester asszony meséje egy fáról szólt, amelyet a kertész és felesége mindig a saját elképzelésének megfelelően alakított, mindig visszavágott megnyesett.  Nem engedték őt szabadon növekedni, pedig csak örömre vágyott, és örömöt akart adni. Már nem tudott sírni, nem volt több könnye, abbahagyta a növekedést. Lassan beletörődött, hogy ha örömöt nem is okoz a létével, de legalább elfogadják őt, de szomorú volt. Egy kicsi lány észrevette a fa szomorúságát és gyengéd simogatásával újra növekedésre ösztönözte őt. Mindenért megdicsérte, amit csak növesztett magán és örült, hogy az ő fája mindazoknak, akik megcsodálták, bátorságot és kedvet adott az élethez.
Lehet, hogy csak gyerekként látjuk ezt meg? Talán érdemes ezen elgondolkodni.
A mesét követően Erdős Adélka csengő hangján verset mondott a harmadik gyertyáról.
A szokatlan hidegben ismét meghittséget, melegséget varázsolt Zayzon Csaba színművész dalaival. A dalok szövege mindazt sugallta, amire mindannyian vágyunk „Legyen ünnep az égben, és ünnep a földön…”,” Veled száll, száll az angyal, vigyáz rád, békét ígér…” Majd a „Szép holnap” című dal hallgatása közben meggyújtottuk az öröm gyertyáját. is. Befejezésül Wolf Péter Áve Maria című dalával zárult az adventi ünneplés.
Gyújtsuk meg közösen a szeretet gyertyáját is advent negyedik vasárnapján, hogy még teljesebb legyen az ünnepünk!

A szeretet ünnepére készül minden lélek.
Három gyertya lángja fénylik, s hálatelt az ének.

Baki Ferencné Rózsika néni