Óvodánk életéből - Az óvodaérettségről

Nagy esemény minden szülő életében, amikor kicsi gyermekükkel először lépik át az óvoda küszöbét. A legtöbb gyermek 2,5-3 éves korában kerül az első családon kívüli közösségbe, az óvodába. A gyermek fejlettségi kora nem azonos az életkorával. Attól függetlenül, hogy a gyermek betölti a harmadik életévét, még nem jelenti azt, hogy az óvodára készen áll, hogy óvodaérett lenne. Nem az az elsődleges az óvodaérettség meghatározása szempontjából, hogy hány mondókát tud a gyermek, vagy képes-e elszámolni tízig. Ami az óvodába lépéshez nélkülözhetetlen, hogy a gyermek megérett a szüleitől, az édesanyától való elválásra, és képes bizonyos fokú önállóságra. A fejlődést több vonalról közelíthetjük meg, és minden területről elvárunk egy bizonyos szintet, amit egy gyermeknek el kell sajátítania ahhoz, hogy az óvodában megfelelően tudjon alkalmazkodni, óvodaérett legyen.

Amiket elvárhatunk egy óvodaérett gyermektől:
Érzelmi-szociális érettség: Az óvodába otthonról érkező kisgyermeknek meg kell tanulnia az édesanya távollétét tudomásul venni. Ha az anya-gyermek kapcsolat olyan alapokon nyugszik, ami biztonságot nyújt mind az édesanyának, mind pedig a gyermeknek, akkor képesek lesznek hosszabb ideig is elszakadni egymástól anélkül, hogy az elválás szorongást váltana ki belőlük. Ha a gyermek biztonságosan kötődik a szüleihez, akkor biztonságban fogja érezni magát az óvodában, hiszen tudja, érte fognak jönni, és az elválás nem végleges. Egy óvodaérett gyermek könnyen tud alkalmazkodni egy új közösségbe. Kezdeményez, érdeklődő a külvilág felé. Képes kapcsolatteremtésre gyerekkel, felnőttel egyaránt.

Beszéd, kommunikáció: Az érzelmi önállósághoz szorosan kapcsolódik a kommunikációs képesség is, hiszen fontos, hogy a gyermek meg tudja értetni magát másokkal, és képes legyen szükségleteit, igényeit kifelé kommunikálni. A sok közös beszélgetéssel segíthetjük ezt a készségüket és gyarapíthatjuk szókincsüket. Segítsünk nekik, mutassunk mintát arra, hogyan fejezzék ki gondolataikat, érzéseiket. A versek, népdalok ritmusa, ismétlődése jelentős hatást gyakorol a beszédfejlődésre, ezért kiemelt jelentőséggel bír, hogy mondókázzunk, énekeljünk, meséljünk nekik sokat. A közös beszélgetések, játékok, mesélés, a sok-sok miértre adott válasz meglendíti az ismeretek, s ezzel a szókincs bővülését.
Az utóbbi időben egyre több kisgyerek megkésett beszédfejlődéssel kerül az óvodába. Bár nagyon eltérő lehet a gyermekek beszédfejlődési üteme, bizonyos jelek árulkodnak arról, hogy szakembert kell felkeresni. Fiú gyermekeknél gyakrabban fordul elő a beszéd különböző mértékű késése. Az esetek nagy részében nem kell emiatt aggódni, főleg, ha néhány szó 2 éves korra már szerepel a repertoárban, a kommunikáció egyéb formái is jól működnek, és a gyermek megfelelően reagál a hangokra.
Ha a kislány 18 hónapos, a fiú 2 éves koráig nem szólal meg, akkor mindenképpen kivizsgálás javasolt. Ha a kivizsgálás során kóros eltérés nem mutatható ki, 2 és fél éves koráig még élettaninak tekinthető, ezen életkor után azonban már mindenképpen kóros.
Megkésett beszédfejlődésről beszélünk, ha a gyermek beszédkészsége az életkori átlagnak nem felel meg, tehát ha például a gyermek, aki 2 éves korára nem birtokol 50 szavas szókincset, és nem alkot 2 szavas mondatokat. Mindenképpen érdemes ilyenkor kiemelten foglalkozni a gyermek otthoni fejlesztésével! Ha csupán késésről van szó, akkor általában a beszéd fejlődése ugyanazokon a szinteken megy végbe, mint normál esetben, csak kissé lassabb mértékben. Ha azonban a késés 3 éves kor után is jelentős, mindenképpen érdemes szakembert felkeresni! Akkor is szakember felkeresése javasolt, ha a gyermek szókincse egy bizonyos szinten megreked, szegényes a gagyogása, egy szótagú szavak szintjén megáll, hetekig nincsen fejlődés a szókincsben. Ha kicsi gyermek beszédfejlődését szeretnénk szakemberrel segíteni, speciálisan olyan logopédust kell keresni, aki 3 év alatti gyermekekkel is foglalkozik. Ezen kívül felkereshetők olyan, korai fejlesztéssel foglalkozó intézmények, korai fejlesztő központok, ahol a megfelelő segítséget megadják ebben az életkorban is mind a mozgás-, mind a beszédfejlesztés szintjén.

Evés: Ebben a korban megjelenik a gyermekeknél az az igény, hogy önállóan egyenek. Amiben segíteni tudjuk őket, hogy nem etetjük őket, mert az a spontán érésüket veti vissza. Egy óvodaérett gyermek képes önállóan, kanállal enni, pohárból inni. Fontos, hogy az óvodában a felnőttektől elfogadja az ételt.

Szobatisztaság: Egy óvodaérett gyermektől szintén elvárható, hogy szobatiszta legyen, mind napközben, mind pedig éjjel. Szükség esetén képes jelezni a felnőtt felé a szükségletét, önállóan el tud menni a mosdóba, és az öltözködést is képes egyedül megoldani. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ha egyszer-egyszer előfordul a nagy játék közben, az probléma lenne. A hangsúly a rendszerességen van.

Önállóság: Az önállóság nélkülözhetetlen. Sokkal fontosabb, hogy a gyermek megpróbál magától felöltözni, minthogy tényleg jól is sikerül-e felvenni az adott ruhadarabot. Ismerje meg saját ruhadarabjait, cipőjét! A sok gyakorlás nélkülözhetetlen. Hagyjuk a gyermeket próbálkozni, és ne mi öltöztessük őket, ha elakad, képes legyen segítséget kérni. Mutassuk meg neki, hogyan kell egy-egy ruhadarabot felvenni ahelyett, hogy ráadnánk. Engedjük, hagy csinálja, még ha több időbe is telik. Önállóan mossanak kezet, használják a zsebkendőt. A szülő feladata, hogy a gyermek képességeit elősegítse kibontakoztatni. Persze, igény szerint minden gyereknek segítenek az óvónők, dajka nénik.

Társkapcsolatok: Egy óvodaérett gyermek igényli más kortársának a társaságát. Ez megkövetel bizonyos fokú szabálytudatot, hogy ha rövid ideig is, de képes legyen mással együtt játszani, és nem csak egymás mellett játszani. Kortársaival kapcsolatot tud kialakítani, elfogadja mások létezését, más gyermekekben segítőtársakat lát.

Kedves Szülők!
Ha anya és apa is készen áll az ovira, a gyermek is sokkal könnyebben át tudja élni az elválást. Sokszor sétáljanak el az óvoda felé, és mutassák meg a kisgyermeknek, hogy ide fog járni! Beszélgessenek vele arról, hogy mit fog csinálni az óvodában, meséljenek nekik óvodásokról szóló meséket!
A témával kapcsolatban esetleg felmerülő kérdéseikkel forduljanak az óvodapedagógusokhoz, bízva abban, hogy esetleges bizonytalanságaikban megnyugváshoz vezetnek a külső észrevételek, ötletek.

Kívánjuk, hogy az óvodáskor a gyermek életében élményekkel, felfedezésekkel, tanulással teli, izgalmas időszak legyen!

Gönczölné Rákász Zsuzsanna
óvodavezető